Jelen esetben a legkevésbé érdekel a család. Az elmúlt egy hétben visszahoztam egykor még számomra hőn szeretett Petrovát, bár régen is tudtam, hogy számára mindig a bátyám volt az, aki. De nem bánom, én akkor sem voltam túlzottan féltékeny, mert elfogadtam a tényeket. Amikor a bátyám megölte őt, tudtam, hogy Tatianak volt egy fia, és valakinek gondoskodnia kell a gyerekről. Liam még egész kicsi volt, aligha 2 éves kisgyerek, és még a mai napig sem emlékszik az anyja arcára sem. Egészen felnőtt koráig én neveltem fel, és amikor láttam, hogy készen áll, átváltoztattam, mert nem akartam, hogy Tatia egyetlen egy emléke is eltűnjön. A legszomorúbb, hogy ez a bátyámnak eszébe se jutott, hogy még is, van ott egy gyerek védtelenül, és ha nem vigyáz rá senki, akkor meghal. Sokan a világ legnagyobb fattyújának néznek, de tudni illik, volt bennem akkor is emberi érzés, még vámpírként is, és akkor is, amikor Marcelt neveltem fel. De nem baj, annak az időnek régen vége.
Jobbnak láttam, ha most ledőlök az ágyra egy kicsit pihenni, mert eltárgyaltam az időt a Guerrera vérfarkasokkal, miszerint jobban járnának, hogyha a gyűrűket leveszik a kezükről, mielőtt még én tépem le az ujjukat egyenként. Ami azt illeti, mielőtt lefeküdtem volna a tiszta ágyra, le kellett volna vetkőznöm, mert most csupa vér lett még az ágy is. És igen, eléggé véres jelenetet kellet ehhez is rendeznem, bár nem jártam sikerrel, legalábbis azzal nem, hogy lemondjanak a gyűrűről. ha így nem, akkor azt kell megtudnom, hogy ki az a bátor és merész, aki az engedélyem nélkül mert holdgyűrűket csinálni.
Miközben dühöngtem egy sort magamban, hallom, hogy a szoba végéről kinyílott az ajtó, sőt, még azt is hallottam azelőtt, hogy lépések kopogása verődik fel a parkettáról.
- Elméletben.- válaszolom fáradtan, aztán azon gondolkoztam, hogy hogyan töröljem le magamról a vért, a nélkül, hogy Tatia meglássa, hogy eléggé komoly ügyet próbáltam elintézni.
Még mindig feküdtem az ágyon nyugodtan, egy cseppet sem hederítve arra, hogy éppen egy nő lépett be a szobámba. Nos, már alapból azt sem szeretem, ha csak valaki beront a saját szobámba, nem hogy még azt, hogy még nem is szólt előtte. De nem baj, nem szidom le, mert mindez a dühkirohanásom azért van, mert nem jártam sehogyan se sikerrel.
- Szarul, de büszkén. - válaszolok rá közömbösen
Amikor ledől mellém, hirtelen ülök fel. Elég sötét van, bár nemsokára úgy is megérzi rajtam a vérszagot. Nem baj, elvégre még is csak vámpírból van, nekünk ez nem tabu.
A mellettem lévő lámpának meghúzom a madzagját, majd az megtöltötte fénnyel a szoba kis részét. Felállok onnét, majd pedig a szoba végi csaphoz sétálok, amit egy jó ideje nem mostam le. Véres, és egyben festékes is. Zöld, sötétkék, királykék, a kék szín egyvelege ott volt a mosdó szélén.
- Nem vagy éhes? - kérdezem tőle egyhangúan, amikor megnyitom a csapot, és a tükörbe nézem arcomat, hogy még is hol van rajtam vér. Ami azt illeti, a fél arcom olyan, elvégre olyan pozícióban álltam pont akkor, hogy ott teljesen felfröccsent a vér. Mindig eszembe jut ilyenkor, hogy Elijah nem félti ilyenkor az Armani öltönyét, amikor bíborszíne lesz a vértől?
A langyos víz lemossa a vért a kezemről, bár ez még mindig nem amolyan megtisztulás, mert rengeteg vér tapadt már a kezemre.

▼530▼ ▼He's lost▼ ▼(: ▼

Meglepődöm Tatiana kérdésén. Mi az, hogy mit tettem?
Erre rá se figyelek, hanem tovább mosom először a tenyeremet, utána pedig lehajolok, és az arcomba öntöm  az összetett tenyereimben  lévő hideg vizet.
- Tudod, az élet egy ördögi kör, mint például az állatoknál is.- mosom tovább az arcomat gondosan.- Mindig az erősebb marad életben. - rázom le kezemről a vízcseppeket, majd a tükör mellett lévő törölközőt leemelem, majd arcomat beletemetem, és kellő jó érzés tölt el, amikor éreztem, hogy megtisztult az arcom, és a tenyereim.
Ami azt illeti, sok mindent elfelejtettem még mesélni Tatianak. Például azt, hogy a fiát megmentettem a haláltól, no de nem baj, majd a közeljövőben elmesélem neki, hogy Liam még életben van, de még egyenlőre jobb lesz, ha az anyja összeszedi magát.
- Ha azokat nem öltem volna meg, hidd el, még többen haltak volna meg, köztük te is, vagy én. - S, majdnem elszóltam magamat a lányommal kapcsán. Majdnem azt mondtam, hogy akkor Hopeot is megölik, elvégre ha tudná bárki is, hogy nem halt meg, azonnal az a gyermek lenne a célpont minden ellenségem szemében. Tatianak pedig nem akarom elmondani, mert a végén bárkinek kikotyogná.
Látom az arcán, hogy totál be van tojva, holott nem kéne. Nem tettem semmi rosszat, hanem csak is a családom érdekében öltem. A lányomat akarom megvédeni, a többiek pedig engem nem érdekel. Sem Rebekah, sem pedig Elijah. Hidegen hagy mindegyik, az utóbbi pedig még inkább. Egyedül is megtudok oldani bármit, és senkinek nem érdekel a véleménye semmiről sem.
Amikor oda pillantok újra, látom, hogy Tatiana szeme alatt eluralkodnak az erek, ráadásul a két szép szeme is elhomályosodott. Lesznek még itt gondok bőven...
- Nem embervér, Tatiana. - Magyarázom neki, hogy ennyire nem kell túlreagálni a dolgokat. Nem embereket öltem.
Amikor a nevemet mondja, mintha azt akarná, hogy segítsek, azonnal mellette jelenek meg, s egyből leülök mellé.
Két karommal magamhoz húzom, fejét a mellkasomnak döntöm neki, tenyeremet haján hagyva.
- Nem adok neked vért, Tatiana. Különben soha nem fogod megállni az éhségedet. Csak bízz bennem. - Suttogom az utolsó mondatomat. - Próbálj valami szép dologra gondolni. Vagy ami egyszerűen csak boldoggá tenne. - próbálom elterelni a figyelmét bármire, csak ne a véren járjon az esze, különben akkor sehogyan sem fogja megállni az éhségét.

▼?▼  ▼He's lost▼  ▼(: ▼  

Tatianat némán hallgattam végig, hogy le tudjon nyugodni, és tisztán lásson mindent. Tudom, hogy egy idő után meg fog utálni, de tudnia kell, hogy én csak is az ő érdekeit akarom nézni, és nem másét, sem pedig a szomszédét. Tatiana most újra él, bár még nagyon keveset tud erről a világról. Neki olyan lehet, mintha egy másik bolygón élne, de tudnia kell, hogy nem kell megijednie, ugyanis nincs egyedül, ameddig én itt vagyok neki.
Addig sosem kell félnie.
- Nem, Tatiana, nincs nálam a karó. Egyenlőre az még rejtély, hogy hol van. - válaszolom abszolút nyugodtan, miközben még mindig mellkasomon tartom őt.
Elég nagy a veszély, mert a tölgyfakaróval meglehet engem ölni, és egyaránt a többi testvéremet is. Az a tölgyfakaró az enyém volt, ami nem ég szénné, miután egy testbe kerül, de most meg még is eltűnt. De hová? Kinél van? Folyamatosan teszem fel magamnak a kérdéseket, bár akárkinél is van, ha megtalálom, az orrán keresztül húzom ki a gerincét, azt garantálom!
Tatiana viszont nagyon ártatlan, még is azt hiszi, hogy gyilkos, szívtelen, ragadozó, és minden rossznak az egyvelege. De ez nem így van. Azért vagyok most vele, hogy megmutassam neki, hogyan győzze le azt a démont, aki benne van. Igaz, én magam sem tudom leküzdeni az enyéimet, de voltaképpen nem is akarom. Nekem szükségem van rájuk, hogy erős maradjak.
Még sokat nem tud Tatia, de előbb vagy utóbb úgy is elő kell állnom a tényekkel, hogy eddig mik történtek. Valójában megmentettem a gyerekét a haláltól, aki szintén majdnem Elijah miatt halt meg,  minden évszázadban leszúrtam valamelyik testvéremet, Mikael elől menekültünk, felneveltem még egy gyereket, s utána lett egy saját, aki valójában csak egy éjszakás kalandnak volt az eredménye. Annak ellenére is, ő a lányom, és minden áron megfogom őt védeni, bármit is kell, hogy megtegyek!
Tatia elveszi  fejét a mellkasomtól, majd akkor pedig szemembe néz szelíden, én pedig komoly tekintettel figyelek továbbra is rá, s erről az arcról semmi sem volt kivehető, még az sem, hogy milyen szépnek tartom a bőrét, a szemét, az ajkait...
Látom, ahogyan közelebb hajol hozzám, én pedig automatikusan lehunyom szemeimet, majd először alsó ajkát ízlelgetem.
Annyira édes volt, és annyira hiányzott már ez az érzés, hogy azt nem tudom szavakba önteni. Nem tudom, hogy utoljára mikor éreztem ezt, hiszen ezer évvel ezelőtt sem nagyon kaphattam ebből, mivel mindig  is a bátyámat szerette, engem pedig soha. De hiába is mindez, ez a csók bármit megtud bennem gyónni.
Aztán, ezt sem élvezhettem túl sokáig, mert nagyon hamar elvonta ajkaimtól az övéit, majd szempárom újra kinyitom, és a szemébe tekintek, ami még így is olyannyira elbűvölő volt. Senki sem tudott eddig ennyire megpuhítani. Úgy érzem, mintha egy álom lenne, és a sors űzne belőlem gúnyt. De tudom, ez a valóság.
Amikor kérdezi, hogy velem aludhat e, úgy éreztem, mintha apró villámcsapások értek volna, de ezek nem fájtak, hanem jóleső érzések töltöttek el, és a hideg is futkosott minden porcikámon.
- Akár végig...- suttogom ajkai előtt, mert nagyon közel voltam hozzá, nagyon is közel.
Csupasz combján végigsimítok tenyeremmel, s még csak most vettem észre, hogy nincs rajta semmilyen ruha a fehérneműjén kívül. Ha most nem lenne annyira tudatlan, határozottan fognám rá, hogy direkt jött be szinte meztelenül a szobámba.
- Annyira gyönyörű vagy...- Hajolok hozzá közelebb, majd bátrabban tapasztom ajkaimat az övére, majd lejjebb csókolgatom őt a nyakánál, miközben forró,aranybarna combját simogatom.

▼?▼  ▼He's lost▼  ▼(: ▼  

+18
Úgy érzem, hogy Tatiaval egész élvezetes éjszaka elé fogunk nézni. Soha nem voltam úgy vele, hogy  egy éjszaka mindenhogyan egymáséi lettünk volna. Nem, én soha nem azt akartam tőle, bár nem mondom, hogy soha nem álmodoztam róla még régen, hogy egyszer nekem adja magát. Akkoriban ő volt a világ legszebb nője. És a mai napig is, hiába van belőle még pár darab. Ő mindig is egyedi volt, és bárhol feltudom őt ismerni. Gyönyörű, és érzéki, soha nem ismer lehetetlent. Régen mindig is ő róla álmodoztam, s aligha kaptam tőle egyetlen egy darab csókot. Mindig tudtam, hogy a bátyámat szerette, és ez sajnos most is így van. Félek, az érzelmeimből úz most is gúnyt, de nem tehetek mást. Régen akartam, hogy az enyém legyen bárhogy, vagy így vagy úgy, de most az enyém lesz!
Érzéki, nyugodt, aprólékos csókba kezdtünk, s ennek hatására valami forró  futott rajtam végig, és abszolút megkívántam őt. Nem voltam mostanában senkivel sem, mert nem tartottam rá igényt. Anélkül is meg lehet élni, bár most az elmúlt pár hónapban szükségem volt egy olyan emberre, aki megért engem, és velem van. az az ember pedig Tatia. Tudom, hogy ezzel az egy éjszakával nem fogja odaadni magát nekem, de legalább most az egyszer tudhatom, hogy az enyém, csak is az enyém, és senki másé.
Amikor az ölembe ült, s nyakamat kezdte el csókolgatni, úgy éreztem, mintha csak beleégetné csókja nyomait a nyakamba. Annyira gyengédek voltak, olyan precízek, s ajkával még mást is biztosan nagyon jól tudna csinálni...
Amikor ledönt a vállamnál fogva, hagyom magam, s derekára helyezem mindkét tenyeremet, alsóneműje alá csúsztatva oldalt ujjaimat.
A pólót leszedte rólam, és már csak nadrágom maradt rajtam. Ekkor mellkasomat, s egyre lejjebb haladva kezdi el csókolgatni izmos, kidolgozott testemet, én pedig hátradöntöm a fejem könnyedén, bár nem megkönnyebbülve, ugyanis teljesen másképp könnyebbülnék meg.
- Ne várjunk tovább. - határozottan felelem a kérdésére suttogva.
Újra testemet kezdi el csókolgatni, de mire lejjebb ért, azonnal feljebb kúszott, s azonnal ajkaimra tapadt, de most már nem annyira lágyan, hanem vadul, de még is érzékien faltuk egymás ajkait, én leginkább alsó ajkát.
Rólam hirtelen tűnik el, s látom, hogy a fiókos szekrény tetején jelent meg, két combját jól összeszorítva még, bár nem sokáig fog az szorosan maradni.
Felültem, majd pedig az ágyról is elmentem, s természetfeletti gyorsasággal jelentem meg előtte letérdelve, mint az alattvaló Királynőjének letérdelve.
Két combját oldalt csókolgatom, majd két lábát szétrakom, s egyből kissé átázott alsóneműje tárul elém, Azon keresztül hintem csókokkal, ajkaimon érezvén azon keresztül a nedvességét, s újra felnézek rá pajkos mosollyal.Ujjaimat becsúsztatom oldalt, s egy könnyű húzással szedem le róla, bár még melltartója rajta van, de az sem lesz sokáig rajt. Egyenlőre azt kell eltávolítanom róla, ami a leges leglényegesebbet takarja.
Teljesen átmelegedtem, amikor megláttam csupasz nőiességét s újra szétraktam lábait, majd átfűztem rajtuk karjaimat, jó erősen magamhoz tartva, hogy még véletlenül se tudjon szabadulni sehogyan sem.
Szám teljes egészét csiklójához érintettem, s nyelvemet kidugva kezdtem csiklója körül nyalogatni őt, s annyira nedves volt, hogy szinte már ittam édes, forró nedvét. Utána pedig szívni kezdtem teljesen, s most már kisajkait vettem ajkaim közé, azt szívva, s azzal felváltva lüktető, kiálló csiklóját.
Egyik karommal elengedtem, majd pedig ujjammal közelítettem felé, s még egyenlőre szeméremajkait szívogattam, majd két ujjamat hirtelen raktam be a nyíláshoz, majd jó mélyen toltam bele, ami egyszerű volt, hiszen nagyon benedvesedett. Nem voltam soha sem a kegyelmezés, és az óvatosság híve semmilyen téren sem, ezért szinte már emberfeletti gyorsasággal és vadsággal ujjaztam, míg nyaltam őt egyszerre is, s ezt végig, ameddig nem fog remegni.

▼?▼  ▼He's lost▼  ▼(: ▼